2020: igenis ér bátornak lenni

monolog, writing

Január végén, még Hamburgban fotózott a férjem az egyik legnagyobb beauty magazinnak, a TUSH-nak. Együtt mentünk, három nap, Berlint csak éjjel láttuk. Elég sietős kiruccanás volt. És ezzel a lendülettel, a tág, nyitott, rohanó világ márciusban becsukta kapuit.

Az évösszegzés a decemberé

2020-at most lelki oldalról közelíteném meg. Lelassultunk. Mennyire hálás vagyok most ezért. Ha csak a hétköznapokra gondolok, illetve az évek ciklikusságára, talán nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy az év utolsó hónapja szóljon ismét az összegzésről. Bármennyire különösen és váratlanul alakult, a rengeteg nehézség mellett, számtalan tanítást is köszönhetek. Régi berögződések, illúziókba ringatott tulajdonságok, rossz szokások – volt mit elengedni, van min változtatni. A biztonságos, előre tervezett hétköznapokat felváltotta a bizonytalanság, ami valóban embert próbáló volt, nem csak anyagilag, de lelkileg is.

Hiszem, hogy minden jóban van valami rossz, és minden rosszban, van valami jó. Amennyire tragikus ez az év, pont annyira nem. Hiszen képes volt elhozni a jelenlét ajándékát. Hogyan lehet az „itt és most”-ban lenni. A Földdel együtt volt lehetősége gyógyulni a léleknek. Megtanított a rugalmasságra, hogy mennyire fontos a természet, a család szerető közege. S hogy mit jelent az otthon. Mert a közel, lehet távol, s a távol lehet közel. 


2020 készített fel az újratervezésre. Lebombázta mindazt, ami nem működik, s kiemelte, ami jó. Rámutatott, hogy igenis ér bátornak lenni, letenni a korlátozó hiteim. Hogy merjem megosztani a gondolataim. Megismertem a csendem. Elkezdtem írni: tanulni az önkifejezésnek azon eszközét, ami számomra a legkézenfekvőbb.

Így született meg áprilisban a MONOLÔG is. A coaching egy olyan eszköz az életben, amit mindenkinek tanítani lehetne az iskolás évek alatt. Ugyanis sok helyzetben ez a tudás társ, míg egy szakember által segítő kezet nyújt. Bár mindenhol nem tudok ott lenni, rájöttem, hogy csak egyetlen helyen kell: a jelenben. Ha már az évösszegzésnél tartunk, kívánom, hogy engedd meg magadnak a szeretetet, amit mások fele is sugárzol. Ha van kedved, összegezz te is! Írd össze az elért eredményeid, hogy miért vagy hálás, hogy mik voltak a nehézségeid. S ha nem tudod hol kezdd, itt egy kis segítség:


HA MÁR ADVENT IDŐSZAKA VAN,

HOGYAN JELENIK MEG AZ ÉLETEDBEN
A NÉGY GYERTYA, NÉGY TÉMÁJA?

1. hit
  • Mit jelent számodra, mint fogalom?
  • Miben hiszel? (Nem csak vallási értelemben)
  • Hiszel magadban?
  • Hiszel abban, amit csinálsz?
  • Hogyan jelenik meg a hétköznapjaidban a hit?
2. remény
  • Mit jelent számodra reménytelinek lenni?
  • Mihez fűzöl nagy reményeket jelenleg? 
  • Miért?
  • Ha van benned remény, van benned motiváció. Mihez kapcsolódik ez most az életedben?
3. öröm
  • Ott van az öröm, hol szerető szíved. A tiéd hol van?
  • Mit jelent számodra ez a szó?
  • Mik azok a dolgok, amiknek örülsz?
  • Kik azok az emberek, akiknek tiszta szívből örülsz?
  • Mikor érezted ezt legutoljára? 
4. bűnbánat
  • Mi az, amit igazán megbántál ebben az évben?
  • Mi az, amit igazán megbántál, hogy valaha megtettél?
  • Mit gondolsz, mire van szükséged ahhoz, hogy megbocsáss magadnak?
  • Mire van szükséged ahhoz, hogy megbocsáss másoknak?
  • Ok és okozat – bűn az, ha tudom, hogy valami rossz, mégis megteszem. Milyen érzést vált ki belőled ennek a gondolata? 

Függni valamitől

writing

Függni valamitől, mit nem látsz, nem hallasz, s nem érzel. Olykor mégis felfedi magát. Kiereszti hangját, sűvít, érzed a szagát. Ha úgy akarja, tombol.
Függni valamitől, mi az ég csodája, vitathatatlan. A születés első pillanatától az. Felsírsz, mert a tiéd, szívod, mert mindenkié. Tanulás nélkül tudod. Nem kéred, csak elveszed. S így megy ez minden nap, minden másodpercben: nincs benne érdeked.
Függni valamitől, amin az életed múlik: kiszolgáltatottság. De micsoda szépség rejlik benne. A természet adja, és nem kér cserébe semmit. Éltet és felemel. Menny és pokol ez egyszerre. Míg szerelmeddel töltött idő maga a gyönyör, addig nélküle, a lélegzet kín, üres fecsegés.
Függni valamitől, nem tudod mit jelent. Létezést, vagy épp azt nem? Hisz vannak tárgyak, helyzetek, dolgok, emberek – kiknek létezése szent, s akkor fulladsz, ha elveszett.
Függni valamitől, mi nem kiváltság, csak alázat. Meghajlás az anyatermészet előtt. Kósza gondolatok, melyek megihletnek, mégis mit jelenthetnek? Tudod, s tudom – de érdekel? Az agyaddal, a szívemmel.
Függni valamitől, mi nélkül nem vagy. A halandó, ki hajlandó, s ki nem. Láthatatlan köd, melyet a tüdő elnyel, majd kienged. Bekebelez, majd visszaköp a nagy világba. S mikor sóhajtást hallat, nem marad benn semmi, csak a kongó üresség.